Dakota bölcsességek
Kis Indiánkönyv
Sokan próbálták már földeríteni a politika eredetét. Hogy ez sikerült-e bárkinek is - ezt majd döntse el az utókor. Minket speciel nem is érdekel. Ám hogy a politikai PR (píár) a hős és kitartó dakota nép találmánya, ahhoz kétség sem férhet.
A dakoták, ez a mára méltatlanul elfeledett népcsoport sok hasonlóságot mutat
a magyarsággal. Hogy mást ne mondjunk, ők is a pusztában éltek, csak máshogy
hívták (préri). Akárcsak a magyarok, ők is kiválóan tudtak lovagolni, s -
akárcsak itt, a Kárpát-medencében - az ő történelmüknek is rengeteg,
felejthetetlen pillanata volt.
Ezekre azonban helyhiány miatt most nem térünk ki részletesen.
A politikai PR (public relation) azonban - bátran mondhatjuk - túlélte a dakotákat.
Hogy miben is rejlett a dakota politikai PR jelentősége? Nehéz ezt néhány szóban megfogalmazni. S nem csak azért, mert a dakota technika önmagában véve is oly lenyűgöző, hogy arra nincs szó, hanem mert - épp ez a módszer lényege! Eladni, meghatározni, földbe döngölni valamit/valakit frappánsan, néhány sallangmentes, ám tökéletesen homályos példával, illetve definícióval - ez maga a megfoghatatlan, a meghatározhatatlan verbális csodafegyver.
A dakota PR jelenleg reneszánszát éli Magyarországon. Ám fájó módon használata csupán esetleges, s így hatékonysága is az elvárhatónak csupán a töredéke. Felméréseink arról árulkodnak, hogy ennek magyarázata elsősorban a forrás ismeretének alapvető hiánya. Holott az adott társadalmi berendezkedésre szabott és megfelelő rendszerbe integrált dakota PR intenzitása - és ezzel együtt természetesen hatékonysága - semmihez sem hasonlítható.
E kötet szerzőit elsősorban eme hiátus betöltésének igénye vezette, amikor áldozatos munkával felkutatták, feldolgozták és értelmezték a dakota nép PR-hagyatékát. Hisszük, hogy gyűjtésünk alapjaiban változtatja meg a legújabb kori politika értelmezését, vitakultúráját.
A szerzők ezúton mondanak köszönetet a következőknek:
Iowa államnak, amiért hagyta, hogy azt csináljunk, amit akarunk.
Gordon Tenessee Williams benzinkutasnak, aki elhitte, hogy csak egy percre megyünk vissza az autóhoz a pénztárcánkért.
George W. Bush-nak, amiért máshol kampányolt, mint ahol mi voltunk.
Szürke Bölénynek, aki végül is beérte egy közönséges parókával.
Ló - halálában
A Dakotákat mindig is élénken foglalkoztatták a környezetükben található élőlények. Különösen a halottak, s ezen belül is a lovak. Hogy mi ennek a magyarázata? Nos, valószínűleg páratlan éleslátásuknak köszönhetik eme érzékenységüket. Egyes elméletek szerint megfigyelhették, hogy az őket körülvevő állatok előbb-utóbb elpusztulnak, s ez bizonyos következtetések levonására serkenthette őket. A döglött hal feljött a víz felszínére, az elpusztult kutya sem csóválta már a farkát? Mindeme jelenségek alapjaiban változtatták meg a dakoták életfilozófiáját. Pozitív és negatív értelemben egyaránt. Csak egy példa: jóllehet, az élettelen ló kevés szénával is beérte, ám mennyivel lassabbnak bizonyult! Ezek a körülmények rendkívül bonyolulttá tették a dakoták elmúláshoz való viszonyát. Még ma is, ha a halálról esik szó, öröm és bánat, remény és kétségbeesés egyaránt megfigyelhető reakcióikban. Nem csoda hát, hogy legismertebb PR-mondásaik az elmúláshoz köthetők - ezen belül is a leggyakoribb állathoz, amely mindig a közelükben volt: a lóhoz.
Ha észreveszed, hogy halott lovon ülsz, szállj le róla!
(Alapvető dakota bölcsesség. A halott ló bármi lehet, ami számunkra kínos. Éppen ezért fontos a PR-nyelven megfogalmazott definíció: halott ló. Ez már önmagában előrevetíti, hogy a problémafelvetés nem élő dolog, ergo: kár vele foglalkozni. A mondást elsősorban az ellenfél megalázására használták, hiszen nyilvánvaló: aki nem veszi észre, hogy döglött lovat próbál megülni, híján van bármiféle éleslátásnak. Így tehát a mondat elsődleges tartalmán túl, mely a "haggyá' békibe', különben betöröm a pofád" egyszerű fenyegetésben összegezhető, rejtve tartalmaz egy másik értelmezési lehetőséget is: a minket támadók mondhatnak bármit, félnótás tuskók mindössze. Egyike a Magyarországon széles körben ismert kevés originális dakota közmondásnak.)
Ha gyorsan akarsz menni, csak olyan lóra ülj, amelyik mozog!
(Az előző mondás sarjadéka - azzal a különbséggel, hogy ez nem csupán az ellenfél eltiprására, hanem saját táborunk harci szellemének csiholására is fölöttébb alkalmas. Érzékeltethetjük vele, hogy csak a hozzánk csatlakozóknak van túlélési esélyük. Rendkívül plasztikus kép, a fenyegetés és lekenyerezés egyedülálló keveréke.)
Bármit fogsz egy döglött ló mögé - az is döglött lesz. Ha elé fogod - akkor is.
(Jelentése: az általunk hamisnak illetve tévesnek mondott állítások, eszmék következtetései is hamisak, tévesek. Kiváló módszer a magyarázkodások megelőzésére. Kérdőjelezd meg az alapmotívumot és mindjárt az egész felépítmény ingataggá válik. Az amatőrök elvesznek a részletekben, így bukásuk szinte törvényszerű - hiszen nem készülhetnek fel minden keresztkérdésre. A profik ellenben csak egy elméletet dolgoznak ki - ám az a fundamentumot tagadja. S vele együtt persze mindent.)
Halott lóra csak akkor fogadj, ha a kérdés az, hogy halott-e.
(Elsősorban belső használatra alkalmazott jó tanács. Általában olyan esetekben ajánlatos élni vele, amikor egy ügy végkimenetele kétséges. Ebben az esetben meg kell találni azt a biztos pontot, amely a felsülés veszélye nélkül még felvállalható - s ez adott esetben sokszor épp az ügy reménytelensége. Ilyenkor ezt kell meglovagolni (nomen est omen!), s ha ezt ügyesen tesszük, a közvélemény nem a mi tehetetlenségünket, hanem az éleslátásunkat fogja díjazni.)
A kimúlt ló mindig a szőrére esik.
(Az egyik legegyértelműbb dakota mondások egyike. Jelentése: vannak dolgok, amelyek félremagyarázhatatlanul egyértelműek. Kiválóan alkalmas ellenfeleink támadására, mivel érzékeltethetjük vele, hogy a másik fél képtelen a pozitív változásra, politikai beállítódása, erkölcsei megváltoztathatatlanok, bárhogy is erőlködjék, ő már csak az a sunyi, szavahihetetlen alak marad, amilyennek mi tartjuk.)
Döglött lóra csak bolha pattan.
(Ellenfeleink támogatottságát megelőző jelleggel támadó mondás, de alkalmazható kisebb súlyú, ám ingadozó politikai partnereink meggyőzésére is. Nagy előnye, hogy könnyen dekódolható: a bolha élősködő mitugrász, "aki" ugye már alaphelyzetben megkérdőjelezhetetlenül kicsi. Csatlakozhat ugyan egy nagyobbhoz, mi nem akadályozzuk meg benne, ám jól megszívhatja - persze, átvitt értelemben -, ha rossz lóra tesz. Bármikor alkalmazható, burkolt fenyegetés.)
A halott ló bőrében a legtökéletesebben egy halott ló tartható.
(Ez is elég világos: a bevált dolgokon nem érdemes változtatni. Leginkább akkor hatásos, ha politikai ellenfeleink nem egy-egy döntésünk létjogosultságát, hanem annak végrehajtási módját igyekeznek támadni. Ilyenkor alapvető szempont, hogy elhitessük: a cél és az eszköz csak együtt értelmezhető, ergo: a legkézenfekvőbb megoldást választottuk a probléma megoldására.)
Az élettelen ló csak egy gödörben jó befektetés.
(Vannak ügyek, amelyek bármily csábítóak is, nem szabad őket felvállalni. A mondás azonban sikerrel alkalmazható olyan esetekben is, amikor a támogatásunk megtagadásának nincsenek nyíltan bevallható okai. Nyugodtak lehetünk: a szójáték biztosítja számunkra azt a humorszintet, amely jótékonyan elfedi az igazi érvek hiányát.)
A döglött ló csak a bőrét dobja le.
(A biztos győzelem érzékeltetésére alkalmazott mondás. Kiválóan alkalmas a politikai ellenfél látványos lebecsülésére. Nem mellékesen az ellenoldal kaméleon voltára is hangsúlyosan felhívja a figyelmet, de - erős képzelőerejű hallgatóság körében - alkalmazható a másik arculatvesztésének érzékeltetésére is.)
Ültess a halott lovad fölé almafát, s előbb-utóbb az is lóra terem.
(Az ellenfél erőfeszítéseit fitymáló szójáték. A hozzáértés hiányára, a kitartó, ám meddő akciók hiábavaló voltára utal. A fa, mint a helyhez kötöttség szimbólum plasztikusan szembeállítható saját dinamizmusunkkal. Az almafa lóra termése másodlagos jelentéstartalomként az esetlegesen elért eredmények létrejöttével kapcsolatban utal a jóindulatú véletlen múlhatatlan érdemeire.)
Nyereg alatt puhul a ló.
(Ékes bizonyítéka eme mondás annak, hogy még a megdönthetetlennek hitt tények is megváltoztathatóak - legalábbis a közvélemény szemében -, ha következetesen eltérő álláspontot képviselünk. Csak arra kell ügyelni, hogy sokat lovagoljunk a témán: azaz az igazság csak addig nevezhető igazságnak a mi álláspontunkkal szemben, amíg az utóbbi többször el nem hangzik. Ne feledjük: az igazság mindig egyfajta közmegegyezés eredménye. Ha a tényekhez nem nyúlhatsz, vedd kezelésbe a közeget, amelyben értelmezik őket. Meglátod, a feladat nem is oly nehéz, hiszen innentől ismerős terepen mozoghatsz: csak embereket kell manipulálnod.)
Döglött lovat már késő betörni.
(A mondás alkalmazási területe igen széles lehet. A lényege, hogy mindig az eleve reménytelen esetek érzékeltetésére alkalmazzuk. Használatának apropója ugyanúgy lehet az elvetélt szövetségek magyarázása, mint a politikai ellenfél eredendően romlott voltának szemléltetése. Foglalkozni behatóbban azonban egyikkel sem érdemes, lévén, hogy az enyészet nyomai már most láthatók a művön.)
Halott lónak nem kopik a patája.
(Kedves figyelmeztetés azokra az esetekre, amikor politikai ellenfelünk önhittségében odáig merészkedik, hogy összehasonlítást tesz szerinte kissé leamortizált szövetségünk, valamint saját, erőtől duzzadó pártja között. Ilyenkor érdemes bevetni eme bölcsességet, nyomatékosan aláhúzva, hogy míg mi országépítésben edződtünk, addig a másik oldal padsorai a legjobb esetben is tetszhalotti állapotban leledztek. Így könnyű érintetlennek mutatkozni - ámde akkor is büszkék lesznek erre, ha a választások idején az erőt kell majd összemérni?!)
Az eleven lóban több az élet.
(A dakotán kívül talán nincs is olyan nyelv, ahol eme mondás olyannyira összhangban állna az eredeti jelentéssel, mint magyar fordításban. Mondanivalója tulajdonképp borzasztó egyszerű: nem veszünk el a politikai ellenfél, valamint a saját soraink között tapasztalható valamennyi jelentős különbség érzékeltetésében, hanem kiemelünk egy lényeges szempontot, amely azonban az egész képet befolyásolja. Az, hogy mi élünk, az ellentábor pedig halott, mindent elmond a másik vitalitási potenciáljáról.)
Minél előbb döglik meg a lovad, annál tovább lesz halott.
(Azaz: minél előbb derül ki egy ellenoldali javaslatról, hogy életképtelen, annál jobb mindenkinek. Elő lehet ugyan vezetni az ötletet, ám kétség sem férhet hozzá, hogy mindez csupán időpocsékolás. Mi tehát nem azért támadjuk a másik oldalról érkező fölvetést, mert rosszindulatúak vagyunk, hanem mert ezzel teljesítjük be a természet szelekciójának sürgető parancsát, mely három szóban összesűrítve így hangzik: hulljon a férgese!)
Csak a döglött ló kiszámítható.
(Nincs olyan helyzet, amelyben ne ártana az óvatosság. Még a látszólag egyértelmű szituációk is tartogathatnak kellemetlen meglepetéseket. Mi azonban annál sokkal körültekintőbbek vagyunk, semhogy hagynánk magunkat holmi ellenoldali sürgetéstől vezérelve belehajszolni egy önemésztő akcióba. Ellenfelünket természetesen nem tartjuk vissza semmifajta meggondolatlan lépéstől, s ezt fennen hangoztatjuk is. Ha úgy gondolják, hogy valamiben gyorsan kell cselekedni, hát tegyék! Mi meg majd figyelünk. Ez szinte mindig azonnal leszereli a másik tábor duhajait, s ami a fő, elhalkítja az óvatosságunkat félelemnek beállítani igyekvő kántálást.)
Ami a halott lónál lassabb, az már hátrafelé megy.
(Olyan esetekben alkalmazható, ha politikai ellenfelünk valamely kérdésben hosszú idő után sem tud eredményt felmutatni. Ilyenkor eme bölcsesség segítségével felnyithatjuk a választók szemét, hangsúlyozva: az ellenoldal impotenciája olyannyira nyilvánvaló, hogy az a teljesítményskálán már csak a negatív tartományban értékelhető.)
A döglött ló is lehet engedelmes, csak azt kell mondanod neki: "fekszik!".
(Eme humoros közmondás lényege, hogy az elért eredményeknek semmi közük az ellenfél képességeihez. Azaz nem a megfelelően kiválasztott eszközökkel oldották meg az adott helyzetet, hanem úgy rendezték a körülményeket, hogy az adja ki a választ az általuk ismert egyetlen kérdésre. Mindebből persze az is következik, hogy ha mindössze egyetlen technikát ismernek, minél többször kell változatosabbnál változatosabb kínos helyzetbe hozni.)
A halott ló kicsire nem ad. Igaz, nagyra sem.
(Amennyiben politikai ellenfelünk sorozatos csapásokat kénytelen elszenvedni - jórészt persze a mi hatékony munkánk eredményeképp? -, akkor csupán egyetlen célja lehet: a túlélés. Ilyen helyzetekben nem engedheti meg magának a körültekintő döntések luxusát, azt, hogy patikamérlegen osztályozva vegyen fontolóra minden ajánlatot. Jelen mondásunk ezt a szituációt érzékelteti, azzal a másodlagos jelentéssel, hogy ha van ideális időpont a másik tábor végleges szétzilálására, akkor ez az.)
Döglött lónak keselyű a barátja.
(A tehetségtelenek vonzzák egymást, nincs ez másképp a politikában sem. Az idézett bölcsesség arra mutat rá, hogy két élhetetlen párba állása nem a már meglévő csekély potenciálok összeadódását jelenti, hanem épp ellenkezőleg: módszeresen kioltják egymás energiáit. Ennek oka természetesen kisstílűségükben keresendő, hiszen megszokták, hogy a túlélés minden egyéb szempontot überel. Ahelyett tehát, hogy segítenék egymást, inkább a másik pusztulásától remélik saját fölemelkedésüket. Az ilyes szövetségek inkább hasonlítanak egyfajta külön háborúságra, így - ha a mi sorainkon kívül köttetnek - szívünknek természetesen módfelett kedvesek.)
Ha nem tudsz utolérni egy halott lovat, te is halott vagy.
(Nyilvánvalóan könnyű feladatok elrontása esetén alkalmazható közmondás. Politikai ellenfelünk impotenciáját mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még egy csekély leleményességet igénylő helyzetben is hibázott. Ám kijelentésünk célja nem eme tény megállapítása - hiszen a tények magukért beszélnek -, hanem annak tudatosítása az emberekben, hogy vajon valóban ezeket a medúzákat akarják favorizálni a következő választások alkalmával is?)
Csak a döglött ló nem botlik.
(Tévedések számonkérése alkalmával idézhetjük ezt a nyilvánvaló alapigazságot, amelyben az a legszebb, hogy már bele is van kódolva az ellentámadás. Politikai ellenfelünk ugyanis valószínűleg nem hagyja ki az alkalmat, hogy rámutasson: ők bizony nem követtek volna el hasonló baklövést. Ha ekkor alkalmazzuk bölcsességünket, biztos a siker. Válaszunk ugyanis cseppet sem hat magyarázkodásként, sőt: rávilágít, hogy mi legalább cselekszünk, teszünk a honért, ellentétben a langyos lábvízben bütykeit áztató ellentáborral.)
Bolond az, aki döglött lónak új ruhát vesz. Meg az is, aki az élőnek.
(Nyilvánvalóan rossz, vagy legalábbis szívünknek csöppet sem kedves beruházások megtorpedózására alkalmas kitétel. Segítségével világossá tehetjük, hogy az, amire politikai ellenfelünk pénzt szánna, még akkor sem hajtana hasznot, ha egyébként egy működő rendszer volna. Ám nem az, így aztán holtbiztos, hogy a költségek abban a pillanatban a veszteség rovatot gyarapítanák, amint rábólintanánk. Esetleg érzékeltethetjük, hogy csak az ellentábor egyes tagjainak áll érdekében ez a kártékony akció, s hogy ezek az illetők paraziták az ország testén, egyedüli céljuk saját javaik gyarapítása - még akár azon az áron is, hogy ezzel a nemzetet károsítja meg.)
Négy patkó csak a döglött lónak nem hoz szerencsét.
(Hiába kedvezőek politikai ellenfelünk számára a körülmények, ha nincs elég esze ahhoz, hogy a csillagok szerencsés együttállását a saját javára fordítsa. Ilyen esetben bármilyen hibát elkövethetünk, azok következmény nélkül maradnak. Hosszú távon persze nem bízhatunk ebben, éppen ezért valamilyen szintű elővigyázatosság mindig indokolt, ám a fenti mondást mindenképp elsüthetjük - már csak azért is, hogy lássuk a másik arcára rákövesedni a bambaságot.)
A halott ló a legjobb úszó.
(Ez a leplezetlenül gúnyos megjegyzés az ellenfél passzivitásának leleplezésére szolgál. Sokan ugyanis hajlamosak a tétlenséget holmi bölcs kivárással azonosítani, s ezáltal olyan kvalitásokkal ruházzák fel politikai ellenlábasunkat, amelyekkel az sohasem rendelkezett. Mi ilyenkor csak rámutatunk, hogy semmifajta képességet nem igényel, ha valaki hagyja magát sodortatni az eseményekkel, miközben aktivitása kimerül az így útjába kerülő zsákmány besöprésével.)
Döglött lónak lehet élő a gazdája.
(Lám, tudunk mi nagyvonalúak is lenni! A nagy számok törvényszerűségei folytán politikai ellenlábasunk táborában is feltűnhet egy-két egészen kiváló képességű egyén, akiket a kontraszelekció valamilyen rejtélyes okból elkerült. Ha szokásos támadásainkat kivédi, rászolgál, hogy a fenti mondással elismerjük rátermettségét. Persze, az ellenfél dicsérete csak akkor jó, ha tartalmaz egy mérges fullánkot - erről leginkább a nők tudnának mesélni. Mi is ezt a taktikát követjük, amikor mindenkiben tudatosítjuk, hogy néhány értelmes fecske még nem csinál nyarat. Vagy hogy bölcsességünknél maradjunk: hiába él a gazda, ha a lova, azaz pártja menthetetlenül halott.)
A halott ló már nem izgul.
(Ellenfelünk megpróbál úgy tenni, mintha pókerezne. Igyekszik kiismerhetetlenné válni, látszólag minden provokációnk lepereg róla. Mit lehet ilyenkor tenni? A válasz az idézett mondás. Amennyiben ezt olvassuk rá, garantáltan kizökkentjük a flegmájából. Az ellentábor vezetőinek rendíthetetlensége ugyanis csak látszólagos. A lelkük mélyén ők is háborognak. Ha tehát ezt az álságos higgadtságot támadjuk azzal, hogy mindez már agóniájuk jele, egészen biztosan kizökkennek a szerepükből. Hiszen ha tovább pózolnának, azzal csak a mi állításunkat igazolnák.)
A halott ló ellenszere egy élő ló.
(A már jól ismert "mi és az ellenfél" ellentétpár vezethető le ebből a dakota közmondásból is - azzal a különbséggel, hogy ez nem a másik tábor bőszítésére szolgál, hanem választóiknak kínál alternatívát. Az ugyanis csak a látszat, hogy egy rosszul működő pártot belső reformokkal, a vezetőség lecserélésével lehet megújítani! Dehogyis! Az igazi megoldás, ha a célok végrehajtásával egy teljesen új csapatot bíznak meg - azaz minket. Ennek a módszernek a kivitelezése végletesen egyszerű: a választáskor a megszokott rubrika helyett a miénkbe kell tenni azt a bizonyos ikszet.)
Döglött lovat kár heccelni.
(Az ellenfél olyannyira a padlón van, hogy már a csapásainkra sem méltó. Egyszerűen rangon alulinak éreznénk még azt is, ha gúnyolódnánk kiszolgáltatott helyzetén - állítjuk mi, ami persze nem egészen így van. Az idézett mondás ugyanis éppenséggel a politikai ellenlábas bőszítésére alkalmas. Akkor érdemes leginkább használni, ha az ellentábor egy kicsit valóban megrogy. Ilyenkor nem igazán összehangolt a működésük, s a mi pimasz, lekicsinylő megjegyzésünk a legfájóbb pontjukon találja őket, hisz ők is tudják, hogy épp nem a csúcsformájukat futják. Dühös, ám kevéssé végiggondolt reakcióik lehetőséget teremtenek a számunkra, hogy a helyzetet valóban addig szítsuk, amíg végzetes hibát nem követnek el.)
A halott ló a legjobb alvó.
(Politikai ellenfelünknek elkerülte valami a figyelmét, elment egy kínálkozó lehetőség mellett, nem vett részt valamilyen fontos szavazáson, azaz "elaludt" - körülbelül ez az a helyzet, amikor ezt a bölcsességet sikerrel alkalmazhatjuk. Kissé pikírten felhívhatjuk a figyelmét, hogy mi persze örülünk, ha rápihen a velünk folytatott párbeszédre, ám ha ezt túlzásba viszi, akkor bizony könnyen azonosíthatják egy működésképtelen, tetszhalott politikai formációval.)
Ha nem látod a ló fejét, fordítva ülsz rajta.
(A dakoták természetesen nem csak halott lovaikról készítettek örökérvényű megfigyeléseket, hanem az élő állatokra is nagy figyelmet fordítottak. Ez a mondás is ezt bizonyítja. Leginkább akkor használható, ha ellenfelünk valamely intézkedésünkből hiányolja a vezérlő elvet, a fő mozgatórugót. Ilyenkor kedvesen figyelmeztetjük, hogy a hiba valószínűleg az ő készülékükben van, azaz amíg következetesen nem hajlandók a helyes nézőpontból vizsgálni az adott kérdést, nem is érthetik meg annak lényegét.)
A jó ló mindent megeszik. Igaz, el is pusztul.
(Érdekes, mondhatni rendhagyó ez a közmondás, mert a dakoták mindig is kínosan vigyáztak arra, hogy csak politikai ellenfelekre vonatkoztatható képeket használjanak, a választókat általában nem minősítették. Ebben az esetben azonban egy kivételt kell regisztrálnunk. Az idézett bölcsesség ugyanis arra vonatkozik, hogy magára vessen, aki elhiszi az ellentábor választások előtti ígéreteit.)
Minden lóban van valami rossz.
(Az eredeti szöveg természetesen nem így hangzik, ám képtelenek voltunk ellenállni a fordításnál kínálkozó szójátéknak. A szó szerinti bölcsesség egészen pontosan az, hogy "minden lóban lakozik egy jó és egy rossz szellem, amelyek közül aztán vagy az egyik győz, vagy a másik". Ezt leginkább a szövetségesek esetében érdemes felemlegetni, mivel a legelőnyösebb együttműködésnek is vannak árnyoldalai - a kérdés csak az, hogy ezek mikor kerülnek felszínre.)
Nem az a bátor, aki a szőrén üli meg a lovat, hanem aki egy medve szőrén.
(Nem árt, ha túlzottan elbizakodottá vált politikai ellenlábasainkat lehűtjük ezzel a mondással. Világosan utalunk arra, hogy amit ők nagy tettnek tartanak, az nem egyéb bazári mutatványnál, amelyet bárki meg tud csinálni. Ugyanakkor persze felkínáljuk nekik a lehetőséget, hogy bebizonyítsák, képesek ők nagyobb tettekre is. Arra azonban ügyeljünk, hogy ez a bizonyos a második alkalom természetesen végrehajthatatlan lehet. Innét fogva már nyert ügyünk van: ha az ellenoldal meghátrál, mindenki feledi korábbi eredményeit, s csak gyávasága marad meg az emberekben. Ha pedig vállalja a kihívást, szinte biztosan beletörik a bicskája - ami szintén kedvünkre való fejlemény.)
Ha csípnek lovad bolhái, légy hálás az így elért plusz gyorsaságért.
(Vannak bizonyos szövetségesek, akiknek jelenléte köreinkben ugyan kellemetlen, ám nélkülük sokkal gyengébbek lennénk. Az ilyesfajta társasághoz jó képet kell vágni - legalábbis egészen addig, amíg közreműködésük áldásos hatása érvényesül. Ám jól jegyezzük meg minden apró csípésüket, mert ha netán kellően megerősödünk, az első dolgunk legyen könyörtelenül elnyomni őket.)
A ló aszályban is bokrosodhat.
(Nem kell ahhoz minket feldühíteni, hogy agresszívek legyünk - vezethető le az idézett mondásból, amely leginkább az ellenzéknek címzett "szoft" fenyegetések kategóriájába tartozik. A figyelmeztetés preventív, azaz megelőző jellegű, célja pedig, hogy az ellenoldalt állandó készültségben tartsuk. A legjobb persze az lenne, ha eszükbe sem jutna minket bármivel is felhergelni, ám ha szimplán csak félnek tőlünk, nekünk az is jó.)
Büszke lóból lesz a legjobb vacsora.
(Olyan kis pártokra alkalmazható ez a bölcsesség, amelyek felnagyítják saját jelentőségüket a szövetségen belül. Túl nagy árat kérnek a támogatásukért, s bár lehet, hogy az adott politikai helyzetben esetleg kénytelenek vagyunk teljesíteni a követeléseiket, azért ne hagyjunk kétséget afelől, hogy eljön majd az idő, amikor ők is a többi csatlós sorsára kerülnek. Azaz különleges státusuk akkor is lesz: a szokásosnál nagyobb élvezetet jelent majd bekebelezni őket.)
Ha a lovad farát vered, a feje érti meg.
(Előfordulhatnak olyan esetek, amikor a közvetlen, az ellentábor vezetőit célzó nyomásgyakorlás nem célravezető, mivel támadásunk csak elszántságukat acélosítja. Ilyenkor mindig azokat kell célba venni, akik nem ideológiai, hanem puszta haszonszerzési motivációkkal erősítik a másik tábort. Őket ugyanis nem fűti elhivatottság, így ha az általuk dédelgetett érdekek hídjait kezdjük bombázni, támogatásuk törvényszerűen lanyhul. Nem mellesleg: ezen támogatók táborába a szavazók is beletartoznak? Nem más ez mint színtiszta pedagógia: ha a rossz irányba szavazol ütlek, ha a jó irányba, simogatás a részed.)
Nincs sunyibb állat a lónál. Állandóan azt figyeled, mikor akar megrúgni, aztán egyszer csak megdöglik - azzal a jóleső érzéssel, hogy tönkretette a fél életedet.
(Az a legrosszabb ellenfél, aki sohasem támad. Az ő taktikáját ugyanis lehetetlen kiismerni. Szerencsére ritka az ilyen, igazából csak elméleti szinten létezik. Igaz, mesterségesen fenn lehet tartani olyan pártot, amely vállalja a pofozógép szerepét, ám kérdés, hogy elérjük-e vele célunkat, azaz az ellentábor komolyan veszi-e az általa elméletileg képviselt fenyegetettséget. Ez mindig csak az adott helyzet gyakorlatában dől el.)
Sánta lóhoz keress egy hegyoldalt.
(Az ellenoldal megoldási javaslatát söpörhetjük le ezzel a frappáns mondással, amelynek segítségével bárki számára érthetően rámutathatunk, hogy az az elképzelés, amelyet az ellenfél felvázolt, csupán egy adott szituációban alkalmazható - ám sajnos, a jelen helyzet nem ilyen. Mi több: ilyen lehetőség a körülmények természetes alakulása mellett nem is létezik, azaz annak, amit itt elővezettek, annyi köze van a realitásokhoz, mint a Tom és Jerry című rajzfilmsorozatban mindig feltámadó figuráknak a lélekvándorláshoz.)
A csatakiáltástól csak az ellenfél lova vágtat gyorsabban.
(Saját, belső használatra alkalmazható közmondás. Tanulságának megértéséhez nem kell különösebb dekódolási tehetség: a legpusztítóbb csapások csöndben mérhetők a politikai ellenfelekre. A zajos demonstráció mindig a külvilágnak szól, ám a lényeges stratégiai lépések jobbára homályban maradnak. Ezzel megelőzhetjük, hogy a célpont felkészülhessen a csapásra, de a taktika minket is véd: a szenvedő fél ugyanis nem fordulhat a széles nyilvánossághoz, mert az egyrészt azt sem tudja, hogy mi történt, ha pedig magyarázni kezdenék a rafinált támadás részleteit, hamar beleunna.)
Döglött lovat csak félig könnyebb felszerszámozni.
(Ez a mondás arra utal, hogy hiába örül az ellenfél annak, ha az ötleteinket sikerül megtorpedóznia, amennyiben az az egyedüli jó megoldás, a sikere csupán félsiker lehet. Hiszen a saját elképzelése nem működik, a miénket pedig - miután ő fúrta meg - nem alkalmazhatja. Az efféle látszatdiadalokat ne irigyeljük a másik tábortól, előbb-utóbb ugyanis vissza kell nyúlniuk az általunk kiötlött megoldáshoz - s ekkor majd felfrissítjük mindenki memóriáját, ki is volt a szabotőr.)
A lónak négy lába van, mégis a tyúk kotlik.
(Politikai ellenfeleink rendelkezhetnek bizonyos előnyös tulajdonságokkal, ám az adott feladatra - amely lehet akár egy ország kormányzása is - mégis mi vagyunk a legalkalmasabbak. A hatalom gyakorlása ugyanis nem matematika, ahol a már meglévő értékek összeadódnak. A leginkább lényeges, minden helyiértéket felülíró szempont a cél, amelynek érdekében az energiákat hasznosítjuk. Tehát lett légyen a másik oldal akár zsenik gyülekezete, mégsem szabad őket felelős posztra emelni, mivel a szándékok versenyében mi vagyunk a győztesek, csupán a mi kezünkben vannak jó helyen a dolgok. Hangsúlyozzuk: még akkor is, ha a mi képességeink némely területen tagadhatatlanul gyengébbek.)
Lassú indián könnyen a fa tetején találhatja még cserjéhez kötött lovát.
(Ez a közmondás az ellenoldal lassú reakcióidejének érzékeltetésére alkalmazható. Finoman a tudtukra adhatjuk, hogy ami az adott helyzetben a másik oldal részéről ésszerű biztonsági intézkedés volt, az a körülmények változásával akár ellenük is fordítható. Sőt: már lehet, hogy ez meg is történt.)
Minden ló szőre a takaró alatt a legkopottabb.
(Csak annak nem tetszenek a módszereink, akik még sohasem találkoztak olyan kihívásokkal, amilyenekkel nekünk nap mint nap szembe kell nézni. Lehet, hogy problémakezelési technikánk nem a legkifinomultabb, ám mi tudjuk, hogy az adott helyzetet csak így lehet megoldani. Legfőbb érvünk, hogy a dolog működik: bizonyítja ezt azoknak a jajongása, akiknek minden alkalommal a lábfejére lépünk.)
Döglött lónak soha sincs törékeny málhája.
(Az ellenfél helyében mi nem dicsekednénk azzal, hogy még sohasem hibáztunk - ez ugyanis csak azt leplezi le, hogy még sohasem volt tehetségük, alkalmuk vagy bátorságuk véghezvinni kényes feladatokat. Ám hiába is bíznánk meg őket ilyesmivel: a felelősség súlya alatt egyetlen lépést sem mernének tenni, így aztán jogalapjuk sincs a minket illető kritikákra.)
Döglött ló nem fogad el kockacukrot.
(Általában akkor érdemes ezt a bölcsességet alkalmazni, ha az ellenfél részéről az a vád ér minket, hogy esetleg megpróbáltunk közeledni hozzájuk, lepaktálni egyes képviselőikkel. Ilyen helyzet természetesen elképzelhető, ám ha a dolog nyilvánosságra kerül, már egyértelmű, hogy ebbéli terveinknek befellegzett. Ilyenkor a legjobb védekezés a támadás, jelentsük hát ki, hogy eszünkben sincs ezeknek a nyavalyásoknak bármiféle paktumot kínálni, meg egyébként is: mi lehetne az, amit csórikáim jelenlegi sanyarú helyzetükben képesek lennének még értékelni?)
Döglött lóval már csak igen rövid távú versenyeket nyerhetsz - azt is csak elvétve.
(A mondás lényege, hogy hiába van politikai ellenfelünknek seregnyi szövetségese, ha azok semmiféle súlyt nem képviselnek. Az ellenünk felvonultatott egység gyakorlatilag inkább kétség, méghozzá annak a kétségnek a materializálódása, hogy képes-e az ellentábor minket saját erejéből legyőzni. Ilyenkor a legfontosabb, hogy saját sorainkat meggyőzzük: ha a nulla áll össze a nullával, akkor semmi félnivalójuk nincs. Akik pedig mégis kételkednének ebben, azok vessenek egy pillantást a legfrissebb közvélemény-kutatási adatokra.
A ló halálában több ezer kisebb-nagyobb élősködő munkanélkülisége rejlik.
(Eme mondás segítségével úgy fenyegethetjük meg ellenfelünket, hogy közben a cél nem is az ő elrettentése, hanem szövetségesei elgondolkodtatása. Az általunk sugallt dilemma pedig a következő: van-e élet számukra egy esetleges vereség után? A válasz természetesen nemleges - ha csak az elkerülhetetlen bekövetkezése előtt nem gondolják még meg magukat. Amely lépéssel persze éppen ők taszajtják a régi gazdát abba a verembe, melynek hidege a mi akolmelegünkig kergette őket.)
A dögevők válságmenedzselésnek nevezik a lótetem elfogyasztását, és mindig tele szájjal beszélnek.
(Mindig adódhat olyan probléma, amely azonnali beavatkozást igényel részünkről, miközben politikai ellenfelünk is igyekszik a közelben sürögni - persze csak annyira, hogy az érdemi munkát zavarhassa, a felelősség megállapításának kérdésénél viszont tudjon hivatkozni állandó távolságtartására. Az efféle "segítők" célja igazából a haszon besöprése: ha eredményes a munkánk, akkor a sikerünkből csípne le egy darabot, ha pedig nem, akkor népszerűségünkből.)
Néhány ló abban hisz, hogy ha meghal, lelegelheti az örök vadászmezőket.
(A politikai öngyilkosságnak is lehet ára - no persze nem egész pártok, hanem csak néhány élelmes vezető számára. Éppen ezért a fenti bölcsességet érdemes még az ellenoldal részéről a háttérben tervezett megállapodások előtt kimondani, hogy a tagság rájöhessen: itt tulajdonképpen az ő bőrét adják el az orra előtt, méghozzá úgy, hogy annak hasznából ő egy fillérrel sem részesedik.)
A döglött ló lelke Manitouhoz száll, a szaga viszont itt marad nekünk.
(A mondás jelentése: az előző ciklus kormányát ugyan sikerült oda űznünk, ahová való, ám az általuk hátrahagyott szemétdomb kezelése még sok problémát okozhat. Ezt a tényt két okból is hasznos már idejekorán tudatosítanunk: egyrészt ugye az ellenzék aprítását nem lehet elég korán elkezdeni, másfelől pedig az esetleges türelmetlenek kórusát is elnémíthatjuk, akik már az első két-három év után rákezdik, hogy hol van az a bizonyos általunk ígért kánaán?)
A döglött lovat könnyű összetéveszteni egy másik döglött lóval néhány hét után.
(A jelentéktelen politikai erők olyannyira egyformák számunkra, hogy tulajdonképpen érdektelen is, melyik oldalt erősítik - már persze ha ez a szó nem hangzik velük kapcsolatban már eleve nevetségesnek. Ez a megállapítás azonban cseppet sem sértő az érdekeltek számára, sőt, ellenkezőleg: azt üzenjük vele, hogy számunkra mindegy, ki honnan érkezik, a lényeg, hogy végső helyét a mi szekértáborunkban találja meg.)
Gyenge vadász a döglött lóra fog minden korábbi botlást.
(Politikai ellenfelünknek üzenjük: nem elegáns dolog a partnerét hibáztatnia saját, szerencsétlen intézkedéséért. Mert lehet ugyan, hogy a konkrét felelős valóban a szövetséges padsoraiból kerül ki, ám az ellentábor meghatározó pártja volt az, amely az illetőt befogadta, magasra emelte, s hagyta, hogy az azt csináljon, amit csak akar. Ilyenformán a politikai felelősség az ellenfelet terheli, már csak azért is, mert számunkra soha nem a kis pártok jelentik a céltáblát, hanem az, aki őket összefogja.)
Két döglött ló közül mindig a másiké a döglöttebb.
(Olyan esetekben szerencsés ezt a bölcsességet idézni, amikor az ellenoldal legalább annyira felelős egy kényelmetlen helyzetért, mint mi, ám mégis ránk akarja hárítani a kellemetlen teher túlnyomó hányadát. Ilyenkor nem árt figyelmeztetni, hogy vannak bizonyos helyzetek, amikor az egyik tévedés jellegéből adódóan nem lehet kisebb vagy nagyobb a másiknál - mint ahogy a megtévedt lány sem mondhatja otthon a szüleinek, hogy ő csak egy kicsit terhes.)
A rakoncátlan ló a szomjaztatástól dacos lesz, ám a befagyott pataknál elgondolkodik.
(Szigorúan csak belső használatra alkalmazott bölcsesség. Előfordulhat - mint arra már más közmondásoknál céloztunk is -, hogy politikai ellenfelünket nem sikerül megtörni, sőt: minél hevesebben támadjuk, annál keményebb soraikban az ellenállás. Felesleges ilyenkor fokozni a nyomást, mivel célunkat úgysem érhetjük el. Helyette inkább alkalmazzuk a következő taktikát: villantsunk fel az ellenoldal orra előtt valamilyen igencsak kívánatos célt, sejtessük, hogy akár az övék is lehetne, majd mindezt vegyük is azonnal vissza. Biztos, hogy lesz néhány mohó, aki fölveti az egyezkedés lehetőségét. Mi ebben természetesen nem bízunk, ám célunkat elértük: az ellenoldal falanxán repedések mutatkoznak.)
Csak a lassú ló büdös.
(Ez a rövid, ám mégis súlyosan detronizáló közmondás arra világít rá, hogy bár a mi technikánk, és az ellentábor módszerei kísérteties hasonlóságot mutatnak, egy lényeges szempontban mégis különböznek: s ez a mi utánozhatatlan dinamizmusunk. Amíg politikai ellenfelünk elvész a részletekben, egyeztet és mérlegel, addig mi piff-puff megoldjuk a problémát. Lehet, hogy nem a legtisztább eszközökkel, lehet, hogy nem éppen szabályosan, ám mindezt feledteti a gyors és látványos eredmény.)
Ha leesel, nem a ló túl gyors, hanem a te feneked lassú.
(Régen rossz az ellentábornak, ha sikertelenségét a szerencsétlen körülményekkel próbálja megmagyarázni. Ilyenkor ugyanis a fönti mondással érzékeltethetjük, hogy sokkal közelebb járna a megoldáshoz, ha önnön korlátait vizsgálva kezdené elemezni a történteket.)
Ne a talajra mutogass, ha csuklik a ló.
(Hasonlít az előző mondáshoz, azzal a lényeges különbséggel, hogy itt ellenfelünk tisztában van azzal, hogy az általa alkalmazott eljárás helytelen - mégis egy külső tényezőre próbálja fogni az eredmények hiányát.)
A lovad mindig legyen szomjasabb nálad.
(Abban a pillanatban, ahogy a szövetségesünk úgy érzi, neki már jó, mi újra egyedül maradunk. No persze nem ténylegesen, ám valljuk be: az a politikai partner, aki nem érzi fontosnak az áldozatvállalást, olyan, mintha nem is állna mellettünk. Ezért aztán mindig ügyelni kell arra, hogy a hozzánk csapódók orra előtt új és új célok tűnjenek fel. Csak így lehet bennük ébren tartani a harci szellemet.)
Bölényes győzelem
Lehet, hogy meghökkentő, amit most állítunk, de a dakoták sokáig nem
vadásztak. No nem azért, mintha nem ismerték volna fel a zsákmányszerzés
jelentőségét, csak épp racionális életszemléletük folytán úgy gondolkodtak, hogy
az állatok előbb-utóbb úgyis meghalnak, minek hát hajkurászni őket, ha döglötten
sokkal csekélyebb ellenállást tanúsítanak. Mindez egészen addig be is vált, amíg
a törzs viszonylag csekély létszámú volt. Ám a dakotáknak egy idő után azt
kellett tapasztalniuk, hogy az állatállomány természetes elhullása nemigen akar
lépést tartani saját népességük szaporodásával. A Vének Tanácsa ebből azt a
következtetést vonta le, hogy vagy saját soraikat kell megtizedelni, vagy az
állatok pusztulását felgyorsítani.
A törzs a két verzió közül elsöprő többséggel az utóbbit választotta.
Nem várt problémák persze így is felvetődtek. Elsőként például az, hogy az
állatok többségének négy lába van, míg a vadászoknak mindössze kettő. Ezt a
tényt a dakoták már a kezdet kezdetén meglehetős morcossággal vették tudomásul,
s ha abban az időben lett volna Versenyhivatal, valószínűleg perre is viszik a
dolgot - ám így kénytelenek voltak maguk orvosolni a helyzetet.
Első lépésben feltalálták a nyilat. Az új eszköz sikerére jellemző, hogy azonnal
elnyerte a törzs nívódíját, s több gyűlést is szerveztek annak a demonstrálásra,
milyen hathatós módszer ez a gyors lábú állatok megölésére. Vékony - érveltek -,
így a minimális a légellenállása. Éles hegye könnyen befúródik az állat testébe.
Tollazata is könnyíti a haladást a levegőben. Egyszóval ideális fegyver.
Az első próba ennek ellenére mégis kudarcba fulladt, mivel egyetlen harcos sem
tudott olyan nagyot dobni, hogy a nyíl a zsákmányba fúródjon. A Vének Tanácsa
ennek hatására úgy döntött, hogy a feltaláló nívódíjához mellékel egy ingyenes
skalpolást is. Az illető indiánnak ettől a megtiszteltetéstől spontán
megvilágosodása támadt, s röpke tizenhárom perc alatt megalkotta az íjat is.
Innét kezdve a vadászat a dakoták egyik legkedveltebb időtöltése lett. Vonzalmuk
eme férfias sport iránt bölcsességeikből is kiérződik.
Ha lovad térdig süpped, vagy a sár túl nagy, vagy tényleg nem fér el rajta a bölény.
(Nyilvánvaló kudarc után remek hárítási lehetőséget kínál a mondás: a teherbíró képességet firtató megjegyzésekről át lehet siklani a mostoha körülmények ecsetelésére. Egyben esély, egyfajta egérút a köpönyegforgatóknak is, akik lehet, hogy ma még minket támadnak, ám ha jól felfogott érdekük úgy kívánja, holnaptól már a szövetségesek sorait erősíthetik. Még a magyarázkodást kiötlő komoly agymunka alól is felmentjük őket, hiszen megadtuk a hivatalos alternatívát, amihez csak csatlakozni kell. Ilyen előzmények után az egyedül helyes cselekvéshez - s ezt az óceánjárók patkányainak viselkedése alapján tudjuk - még csak különösebb intelligencia sem kell.)
Ha lovon közeledsz feléjük, a musztángok félig már elfogadnak.
(Az image javításához használt szlogen. Alkalmazása akkor javallt, ha eleve népszerűtlen alakból kell hőst faragnunk különösen ellenséges közegben. Egy elfogadott csoportbélit felhasználva a két személy kedveltségének átlaga közel 50 százalékra nőhet. Az új statisztikát persze úgy kommunikáljuk, mintha a két szereplő azonos értéket ért volna el a skálán, s nem a mi emberünk népszerűsége csüggne az origó meghitt szomszédságában.)
A bölény gyorsabb a lónál, hiszen legtöbbször előtte fut.
(Jobbára akkor érdemes elővenni ezt a tételt, ha letagadhatatlan hátrányban vagyunk. Üzenete ugyanis az, hogy az ellenfél kedvezőbb pozíciója csupán átmeneti, sőt: lehet, hogy nem is kedvezőbb. Annak ellenére, hogy átmenetileg jobb az eredménye, rajta nagyobb a támadási felület, neki van több veszítenivalója. Mi több, az üldözéses alaphelyzet egyenesen előre vetíti ellenfelünk tőlünk való félelmét, illetve sejteti a - számunkra természetesen kedvező - végkifejletet is.)
Amennyiben a bölény és a lovad versenyfutása döntetlen, nem segítesz sokat azzal, ha leszállsz.
(Az ingadozók meggyőzésére alkalmas, alig burkolt figyelmeztetés. Általában akkor érdemes használni, ha a "megélhetési" szövetségesek nem tudják eldönteni, hogy két hasonló erőt képviselő oldal közül melyik mellett tegyék le a voksukat. A "leszáll" kifejezés finoman jelzi, hogy csak ez az alternatíva létezik, átülni nem lehet. A helyben maradó pedig csak magára számíthat, s legfeljebb a versengés elpottyantott melléktermékein tengődhet - egészen a közeledő dübörgésig.)
A vadászat már szerencsésen telt, ha nem te lettél a zsákmány.
(A jó szándék és a sportszerűség bizonyítéka. A küzdelem előtt érdemes felhívni az ellenfél figyelmét, hogy a legnagyobb zsákmány, mit a valós esélyek ismeretében elvihet, a saját irhája. Tekinthető mindez annak a kivételes szerencsének, ha az illető ráébredve baltettére, kegyünkből kihátrálhat a kényesnek ígérkező szituációból.)
A csatakiáltástól sokszor csak a bölény vágtat gyorsabban.
(A radikálisok, az acsarkodók és más hajrálegények visszafogására alkalmas igazság. Használatával megóvjuk magunkat attól, hogy harsány jelszavaink ill. púderezetlen terveink avatatlan fülekbe jutva riadalmat keltsenek. Az ellenfél megtévesztésére egyben azt a látszatot is keltjük, hogy tartunk a zsákmány elszalasztásától.)
Három nyíl közül az száll a legmesszebbre, amit kilőttek.
(Működésbe hozott rendszereink legfőbb erénye, hogy megvalósulhattak, szemben az ellenfél légből kapott teóriáival. A behozhatatlan előny kellően magabiztos felemlítése gyermekjátékká silányít minden más alapú összemérést. Minden további vita és vizsgálóbizottság felesleges, a független szakértőket ill. tudományos testületeket is beleértve.)
Ha a bölény nyelvét, púpját és combját összedaraboltad, napokig pácoltad, majd parázson megsütötted - már nem fut el előled.
(Tudatosítható, hogy soha, semmilyen biztonsági intézkedés nem lehet túlzott. Fontos tisztáznunk, hogy az ínyencségként tálalt műveletek mindannyiunk érdekében szükségesek. Nincs szó önös csemegézésről, pusztán a váratlan támadások kivédése a cél. Épp ezért természetes, hogy senki nem árthatja bele magát, mi lesz az intézkedés tárgyának további sorsa, mert ezt biztonsági okokból, törvényes eszközeinkkel élve több évtizedre titkosítanunk kellett.)
Vadászatra fegyver nélkül menni olyan, mint nászéjszakán fejfájásban bízni.
(Bátran beismerhetjük, hogy vannak olyan kockázatok, melyeket nem érdemes felvállalni. Az ellenfél által sürgetett döntés kedvező kimenetelében nincs okunk bízni. Ráadásul a tét nagysága, a józan ésszel belátható vereség elemi értékeket veszélyeztető volta kizár minden ilyen irányú lépést. A radikálisoknak engedni ebben a kérdésben azt jelentené, mint fej vagy írásban arra fogadni, hogy az érme nem a döntnök zsebébe kerül.)
A leggyorsabb bölényt elejteni dicsőség, de hosszú utat jelent hazafelé.
(Minden olyan esetben idézhető, amikor az eredményeket kérik számon rajtunk.
Korábbi közléseinkkel már nyilvánvalóvá tettük, hogy győztesek vagyunk. Ha ennek
gyümölcse még nem mindenki számára élvezhető, az csupán azért van, mert
méltatlan elődeinktől eltérően nem húsz deka cseresznyét szórunk a nép közé,
hanem akár más kontinensről is elhozzuk az egész fát.)
Mivel ezeket egy az egyben copiztam ide, ezért úgy gondolom az a korrekt ha ceg reklámját is bemásolom, íme:
Ha érdekel: http://www.dakotanet.hu/negy.htm
Amennyiben ennél még többet szeretne tudni az eddig feltárt dakota közmondásokról, keresse a Dakota Bölcsességek - Kis Indiánkönyv című kötetet a jobb könyvárusoknál.
A Dakota bölcsességek c. könyv tartalomjegyzéke:
Ló - halálában
Bölényes győzelem
Kétszer vesz, ki gyorsan vesz
Nyílvessző - amit szívedbe rejtesz
Békekötés kipipálva
Álom a lapítás
Ha a misszionárius csak egy póz
Ha szükség van rá, csak komancs!
Totemre hívás
Hegedűs Krisztián