Boci boci tarka
Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.
A vers szerkezetileg egyértelműen két részre tagolható. Az első egységet az első
és a második sor alkotja, a másodikat a harmadik és a negyedik sor. Ez már a
rímképletből is világosan kiderül: A A B B.
A verset az teszi igazán nagy művé, hogy egyszerre tartalmaz személyes és
általános igazságokat. Ezt már a felütésnél érzékelhetjük, a költő kétszer
szólítja meg a bocit, és ezzel tudatja vélünk, hogy valójában nem egy, hanem két
bociról van szó. Az egyik boci természetesen a költő, akinek szerelmi bánata
van.
Feltűnő, hogy az első szerkezeti egységben egyáltalán nem találhatók meg az
igék, már ez is a leülepedettség, elhagyatottság érzetét kelti bennünk. De ezt
csak fokozzák a két sorban halmozottan előforduló oppozíciók.
A két sor már önmagában is oppozíciót alkot (van egy boci, aki tarka, de nincsen
se füle se farka, a 'füle' szó magashangrendűsége is éles ellentétben áll a
'farka' szó mely hangrendűségével, a 'tarka' szó pedig önmagában alkotja a
legerősebb oppozíciót, hiszen egyszerre fehér és fekete.
Ennyi ellentét nem lehet véletlen, és nem is utalhat másra, mint a szerelem
természetének kettősségére, ami Catullus óta minden jelentős szerelmes vers
sajátja. Egy embert látunk magunk előtt, aki bár 'tarka', vagyis a költőiség
minden szépségével, rútságával, örömével, bánatával fel van ruházva, mégis
hiányérzete van. Ez a hiányérzet minden beteljesületlen szerelem sajátja, a
kedvese nélkül a költő sem érzi teljes embernek magát, és ezt vetíti elénk
nagyon találóan egy fületlen és farkatlan boci képében.
A második szerkezeti egységben csak fokozódik a magányosság és az üresség
érzete. Itt jelenik meg a versben szereplő egyetlen ige, ez viszont annál
kérlelhetetlenebbül, visszavonhatatlanabbul: 'megyünk'. Az egész verset átszövő
kettősség itt is megtalálható, hiszen szó van egyszer a költő érzéseiről, amik
egytől egyig elhagyják a költőt, aki már képtelen arra, hogy eltartsa őket, és
elköltöznek valaki másba, aki még képes táplálni őket, vagy 'ahol tejet kapni',
és szó van az egész társadalomról, akiket eddig verseinek tejével itatott a
költő, és akik szintén mind elpártoltak tőle, mivel szerelmi bánatában képtelen
költeményeivel etetni őket.
A másik, az általános érvényű boci maga az étet. Itt az első szerkezeti egység
(Boci boci tarka / Se füle se farka) azt jelenti: az élet sokszínű,de nincs
semmi értelme. Felmerülhet a kérdés, vajon miért maradt el a 'de' kötőszó.
Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a költői nyelv állandóan tömörségre
törekszik, de ebben az esetben másról is szó van. Nem teljesen egyértelmű
ugyanis a 'de' szó használata. Felfoghatjuk úgy is, hogy itt éppen arról van
szó: az élet sokszínű MERT nincsen semmi értelme. Hiszen ahogy valami értelmet,
célt kapna, máris sokkal egysíkúbb lenne, sok mindennek lecsökkenne a szerepe,
esetleg teljesen értelmét vesztené, megsemmisülne. Ez egy újabb kettősség, amit
a költő nem old fel, mindenki kedve szerint értelmezheti, de mindenesetre feltár
egy olyan lehetőséget, hogy az élet értelme esetleg éppen az élet
értelmetlenségében rejlik.
A második szerkezeti egység egyértelműen a fentiekben már említett 'megyünk' ige
köré csoportosul. Ez a rész (Oda megyünk lakni / ahol tejet kapni) természetesen
a halálra vonatkozik. Rendkívüli jelentősege van itt a többes szám első
személynek, vagyis mi mindannyian 'megyünk', mi mindannyian meghalunk. Pontosan
ez az, ami örökérvényűvé teszi a verset, hiszen a halál kérdése mindig
foglalkoztatta az embereket, és ameddig lesznek emberek, mindig is
foglalkoztatni fogja őket. A vers tehát örök problémát feszeget, és végül is
arra jut, a halál az életnél egy nyugodtabb világot biztosít majd, 'ahol tejet
kapni', tehát ahol nem kell megfejni az élet tehenét ahhoz, hogy boldogok
lehessünk.
Itt tehát közvetve mégiscsak kiderül, mit tart a költő az élet igazi céljának:
hogy fáradozva, olykor áldozatokat hozva végül is boldogok legyünk. Ez a vers
mondanivalója, örök tanulsága, ami ebbe a játékos formába öntve olyan meggyőzően
szakad ki a versből, hogy méltán sorolhatnánk ezt a költeményt a legmaradandóbb
művészi alkotások közé.
Olvassuk el a verset még egyszer:
Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.
Ugye milyen máskent szól most a vers, hogy a mélyére hatoltunk?
Hegedűs Krisztián