Vers (Medgy)
2002.03.23.
Április, április : szavazás hónapja !
Sürögnek a pártok egymást megtaposva,
Visítoz az egyik, szörnyen acsarkodik,
Nyerni akar tüstént, azért marakodik.
Mintha fojtogatnák, s meg is ölték volna,
Elnyomásról zokog a régi ordas csorda,
Vádol és hazudik, mindennel riogat
Idegen lapokban cikkeket írogat.
Emlékünkben ott van réme tetteiknek:
Megölt felnőtteknek, ártatlan gyereknek:
Ők tették, ők tették, e szörnyűséget velük
Büntesse meg az ég, kárhozzon a lelkük.
Mostan bárányoknak mutatják magukat
Sunyin letagadják farkas mivoltukat,
Még a temetőkbe is kipofátlankodtak,
Fals könnyeket sírtak, aztán háborogtak.
Nem szeretjük őket; zokogják csak egyre,
Nincsen nekik bűnük, legyen elfeledve.
Történt ami történt, nem tehetnek róla,
Ők már ártatlanok, ne vájkáljunk a múltba’.
Gyermek nem felelhet, hogy mit tett az apja,
Aki ezt nem érti, az átkozott fasiszta;
Különben sem ők, mi vagyunk gyilkosok,
Kirekesztő népség, aljas akarnokok.
Enyves kezű bankár, ki jó sokat lopott,
Egyik éjjel aztán merészet álmodott:
Zűrös életemben sok mindent próbáltam,
De miniszterelnök eddig még nem voltam.
Nosza próbáljuk meg, segít rajtam a párt,
Nálam jobb jelöltet eddig még nem talált,
Persze hogy vállalom, reám számíthatnak:
Apja, s anyja leszek minden jó magyarnak.
Szeret engem a nép, ha csak meglát tapsol;
Ígérni is tudok, sosem lett baj abból.
Hazudni, hazudni ez a siker titka:
Csak velünk juthatnak be az Unióba !
Orbán tehet bármit, nem lesz majd hitele,
Belefojtjuk a szót, nincsen tekintélye:
Úgy is túl sokat képzel már magáról,
Megírunk majd mindent a csaló apjáról.
Van egy kőbányája, sőt követ is szállít
Csaló a fia is, akármit is állít;
Kitúrták, kifúrták hithű emberünket
Le kellene ütni nyakból a fejüket.
Sőt a Greshemből is ők csináltak balhét:
Irigyelték tőlem, azt a kis aprópénzt !
Járhatok majd aztán a tárgyalásokra;
Ezért találtam ki: legyen amnesztia !
Elintézek mindent, ha én leszek a főnök,
Ha a hülye Kovács a levesembe nem köp,
Irigy ám de nagyon, ez a vénhedt marha,
Mint aszalt almáé, olyan torz az arca.
Tudja, hogy miattam kellett félreálljon,
Miután túl volt már a Németh Miklóson.
Pártfogóim hada mégis felülkerekedett,
Győzött ismét a pénz az okosok helyett.
Mutatnom nem szabad, mégis félek tőle,
Bármire is képes, a sebzett vén medve,
Nyájasan mosolyog, s helyettem szónokol,
Gyenge vagyok sokszor a grammatikából.
Most meg azt akarják, párbajra álljak ki,
Vitázzak Orbánnal, ki beszédben profi,
Gondoltam átverem, úgy hívom csatára,
Hogy sose kerüljön sor majd a disputára.
De vajon mi történt, mit tehetek mostan?
Kiállt velem Orbán, hiába kormoltam:
Hiába kötöttem ezer feltételhez,
Vitatkozni akar ez a bugris gyermek !
Sőt még pökhendien az időt is megszabta,
Hogy hol, és mikor legyen majd a vita napja:
Oda én a lábam bizony be nem teszem,
Vitatkozzunk inkább időn, s színhelyeken.
Hegedűs Krisztián