Árpi és a Wartburg
Nyár. Nyaralás. A budapestiek tudjak, milyen érzés megszabadulni a Rákóczi úton araszoló 7-es busz heringkonzerv-feelingjétől, és a metrón a lábadra lépő "fokhagymát reggeliztem palinkával"-típusú emberektől. Ilyenkor az ember lazít, és neha ökörségeket csinál. Árpi persze, a szokasosnal is nagyobbakat. Az volt a gond, nem volt auto (az ezerocsi ugye megreccsent elozo nyaron). Sebaj, nagypapi (Arpie) szivesen odaadja az ezereves Varnyut. Megy? Megy, csak nincs muszakija, de ha lejottok erte Balatonra, vihetitek, a faluban, kertek alatt lehet vele menni. Ez Arpinal soha nem volt akadaly, ugyhogy irany a palyaudvar. Reggel 8-ra volt megbeszelve a talalka, annak ellenere, hogy a vonat csak 1 oraval kesobb indult. Azert kellett ilyen koran, mert majd "Becserkeszunk egy-ket vadat, hogy ne legyen olyan unalmas az ut. Majd Arpi bacsi megtanit a fortelyokra." Megemlitettem, hogy koszonom, boldogulok egyedul is, de persze foloslegesen. "Nyar van, apam, erted? Ilyenkor nincs cicozas." (Kesobb kiderult, hogy azert kellett koran kimenni, mert ment volna at hozza az aktualis baratnoje reggel...) Ez az indulas elotti napon tortent, es ismerve Arpit, nem sok jora szamitottam masnap, de o megigerte, hogy kivetelesen normalis lesz. Persze en ertem oda elobb, es vartam. Az jart a fejemben, hogy lehet, hogy megsem lesz semmi gond Arpival, tanult az elmult nyar hulyesegeibol, es normalis lesz tenyleg. Alapvetoen azert rendes gyerek, csak hat kicsit hulye. Na, idaig jutottam Arpi tomjenezesevel, amikor ezt hallom (reszelos hang): "Gyerunk Jano, meg tudod csinalni. Mondjad neki a ribogzisat." Ez meg mi lehet? Odaballagok a lepcsohoz, ahonnan lelatni az aluljarohoz (a fedetlenhez, a Deli elott), es mit latok? Termeszetesen Arpit, ahogy rohog, ket torzonborz fickot, es eleg szep tomeget korulottuk. (Arpi a vonaton meselte el, hogy a nagypapanak szant palinkaba fogadott ket szerencsetlen csovessel, hogy nem tudjak elmondani 3 egymas utani nonek, hogy "Pici, paranyi dezoxiribonukleinsav-darabka vagyok, de te hivhatszgennek.") Amikor odaertem ezt lattam: Arpi rohog, az egyik torzonborzodalep egy kozepkoru nohoz, es elkezdi, hogy "kicsi ribogzi vagyok,hivja' g-nek". A non latszik, hogy egy szot sem ert az egeszbol, esriadt szemekkel keresi a menekules utjat. A csoves all elotte, es nezArpira, hogy jol csinalta-e. De o kegyetlen, es int, hogy nem jo,gyerunk a kovetkezohoz. Kozben persze rohog, az idiotaja. Ezenelmulatott volna egy darabig, ha nem cibalom el onnan. A csoveseknakodaadta a palinkat, es mentunk jegyet venni. Jo nagy a sor, varhatunk.Azaz varhatnank, ha Arpi nem lenne Arpi. Elovesz egy papirlapot, esatcsortet a tomegen: "Elnezest, szabad lesz. Itt dolgozom. Koszonom.",es odafurakszik a penztarhoz. "Csokolom, Marika, meghoztam az ujkerodivet, tessek kitolteni, viszem fel az irodaba", orditja, hogymindenki hallja, majd suttogva: "Ket diakot kerek, Kilianig." Apenztaros nez ra nagy szemmel, es kiszol jo hangosan: "Hova keri a ketdiakot?". Arpi probal ugy nezni, mint Garfield, amikor megeszi Jonkajajat, es mosolyogva magyaraz a tomegnek: "Ez a Marika, milyen viccesasszony." "Kilianig" - suttogja. Az emberek rohognek, mert mindenkihallotta a penztarost, de ugy latszik jo kedvuk van, mert nem verik meg.Megusztuk. A vonaton nem sok minden tortent, attol eltekintve, hogy Arpiszoba elegyedett egy oregasszonnyal, akirol kiderult, hogy most megyvissza a falujaba, ahonnan 74 evig ki sem mozdult. "Nem tetszett sohavonatun ulni?" "Nem, a menyem hozott fel Pestre kocsival." Arpinakmajdnem sikerult radumalnia, hogy huzza meg a veszfeket, mert o rosszulvan. Szerencsere az utasok nem engedtek. Megerkeztunk. Arpi elso dolgavolt (az elfogyasztott jelentos sormennyiseg hatasara), hogy telitorokbol elkezdett orditani kifele a vonatablakbol: "Megjottunk,reszkess Balaton!". Ket rendor setalt a peronon, akik erre rogtonmegfordultak, es meregettek Arpit. Szerencsere az egyikuk radiojamegszolalt, es elsiettek. Pechemre Arpi meg utanuk kiabalt:"Megijedtetek, mi?" (Remeltem, hogy mar nem halljak, de mint kesobbmegtudtuk, hallottak.) Szoltam Arpinak, hogy kene szerezni egy uvegpalinkat a nagyapjanak, ha mar megigerte cserebe a kocsiert, mert amienk ottmaradt a csoveseknel. Arpi szerint nem jo a bolti palinka, mertaz oreg csak hazit iszik, de nem baj, mert egy ismerose otthon csinalpalinkat, majd tole szerzunk. Elmentunk hozza, de kiderult, hogy nincspalinka, ellenben kaptunk egy uveg 96 %-os etilalkoholt. "Nem baj,"mondta Arpi "majd rakunk bele fuszert, es olyan lesz, mint a vodka,nagyfater ugysem tudja, mi az." Na, ennek fejeben vettunk egy zacskosot, es beleszortunk egy csomot az alkoholba. Arpi egy kicsit leontottbelole, es felengedte vizzel, hogy megse legyen olyan eros. (Egy literalkoholba ket ujjnyi vizet.) Elmentunk a nagyszulokhoz. Arpikam,puszi-puszi, elokerul a "Vodka". "Na, nagyfater, ilyet meg nem ittal, ezsziberiai vodka, az eltarsaktol hozattam kulon neked." "Ha', dehogynemittam en man, Arpikam." Hoppa! Most mi lesz? "Ooo, nagyfater, ovatosan,mert ez nagyon eros, ez nem sima vodka." "Ugyan, Arpikam, egy vodka nemlehet olyan eros, mint az en hazi szilvam.", es meghuzta az uveget. Enkeszulok ra, hogy kiugrik a szeme, es kikopi a protkot, de o csakmegrazza a fejet. "Hinnye, a keservit, ennek aztan van huzatja.",mondja, es meg egyet kortyol!!! Kimegy poharert, hogy igyunk mi is amegerkezesre. En probalok tiltakozni, de Arpi szerint innunk kell, mertkulonben megsertodik, es nincs auto. Visszajon az oreg, tolt,egeszsegunkre. En bedontom a szamba, de nem nyelem le (nem veszes, csakmintha olvadt acellal oblogetnek). Arpi lenyeli hosiesen. Elvorosodik,konnybe labad a szeme, de probalja tartani magat. Amikor a nagyapja ujattolt, en kikopom az egeszet a hervadozo szobapalma cserepebe, annak marugyis annyi alapon. Ujabb kor utan Arpi mar csak paras szemekkel nezmaga ele. Tolem a szerencsetlen palma ujabb adagot kap. Probalomfelhozni az auto temat, de a nagypapi ujabb kort tolt. Arpi matt reszeg,en pedig nem tudom kikopni, mert a nagyapja engem nez. "Aztan, fiam, tehova valosi vagy?" "Hmhhmmhhm" mondom. Arpi megmenti a helyzetet, mertelereszt egy olyan bofogest, hogy a nagyapja osz haja megrebben, es akutya elkezd vonyitani az udvaron. "Ez derek volt, Arpikam! Latom,szereted a jofajta italt." Sikerul ravennem oket, hogy tapaszkodjanakfel. Elindultunk a garazs fele, es utkozban az oreg magyaraz: "AztanArpikam, ez nem valami uri auto, tudod. Oreg mar, viseletes, de azertjol szolgal." Arpi ebben a pillanatban lefejeli a fuzfa alacsony agat,es elterul, mint egy beka. Az oreg eszre sem veszi, megyunk tovabb agarazshoz. Kinyilik a garazsajto, es elall a lelegzetem...(folyt. köv.)(Bocsanat, hogy elmaradtam, de az asszony negyed evszazados lett, es ez nemi elokeszuletet, es szabadsagot igenyelt.)Szoval, ott tartottam, hogy alltam a garazsajtoban, es csak bamultam. Kezepen allt egy barna szinu rozsdahalmaz, ami valamikor talan egy auto lehetett, amig nem erte neheztuzersegi tamadas, es nem locsoltak le valami erosen korrodalo anyaggal. Arra gondoltam, hogy meg egy MEH telepen is elhajtananak vele minket a francba, nemhogy ebbe valaha ket no be fog ulni. (Annyira senkit nem lehet leitatni.) A dolgot tetezte, hogy az autonak kellemes hasmenes szine volt. (Ezt ma ugy mondanak, "Hamvas, oszi erdo - metal".) Egyebkent az egesz garazs ugy nezett ki, mint egy lepusztult ocskavastelep. Korben a polcok tele voltak zsufolva ezer eves, olajos, pokhalos auto- es ki tudja milyen alkatresszel. Ekkor ert oda Arpi, fejen egy puppal, amibol vidaman csordogalt a ver az arcara. Egyebkent tok saros volt, mert a fuzfanak koszonhetoen beesett a viragagyasba, ahonnan (a "vodka" hatasara) csak nagy nehezsegek aran szabadult. Lathatoan ez ot nem zavarta, mert el volt foglalva egy akkora hengerfejtomitessel, hogy en eloszor azt hittem, egy Kispolszki padlolemeze. "Nagyfater, baszki, te tankszerelo voltal a Don-kanyarnal?" Na, itt elkezdodott egy fel oras mese nagypapa ifju korarol. Kozben Arpival azon vitatkoztunk, ki vezessen. Ragaszkodott hozza, hogy majd o. En mondtam, hogy akkor en gyalog megyek. De nem, de igen. Na, mondtam neki, hogy ha ki tud allni a garazsbol az utcara, akkor vezethet. Arpi beult. Az alkohol koden at homalyosan emlekezett, hogy ilyenkor mit is kell csinalni, es gondolom, megprobalta beallitani a visszapillantot. En csak azt lattam, hogy egy hatarozott mozdulattal letori a belso visszapillantot. "Nagyfater, oszlik a verda!", bosszankodott, majd nezet elore hunyorogva. "Mit nezel?" kerdeztem tole. "Azt, hogy kiferunk-e a garazskapun." (Egyebkent ez valahogy igy hangzott: "azotygife'ru:ngeagara'sgabunnn".) A kapu olyan 3 meter szeles lehetett, ugyhogy elkezdtemaktivan felni. A nagypapa vadul magyarazott, hogy mire vigyazzunk, Arpikoncentralt, hogy kijussunk, en meg probaltam magam bekotni, de az ovsehol. Ekkor (szamomra teljesen varatlanul) padlogazzal beletolattunk amogottunk levo polcokba. Potyogott a sok alkatresz, en orditottam, mertazt hittem, rank szakadt a garazs, a nagypapa orditott, hogy jajj, azautoja, Arpi orditott, hogy o se maradjon ki a bulibol. Igyelordibaltunk egy ideig, aztan (amikor mar az osszes kutya uvoltott azutcaban), en atultem, nagypapa a lelkemre kototte, hogy ovatosanvezetek, es elindultunk. A Wartburg kicsit leamortizalodott hatul, desokat nem rontott rajta a dolog, leven, hogy eddig sem volt kimondottanszalonauto-allapotban. Na, haladtunk szep lassan, amikor Arpibejelentette: "Hanyni fogok." Sajnos azt elfelejtette hozzatenni, hogymost, azonnal, ugyhogy mire megalltam, mar ott volt az oleben a materia.De jo! Megalltunk, Arpi nagy nehezen levette a gatyajat (a nagy reszearra ment), a tiszta reszevel ugyahogy letorolgette a polojat es azulest, es a gatyat bedobta az arokba, mondvan, hogy nem birja elviselnia szagat, majd holnap erte jovunk. Akkor mar eleg faradt voltam, es csakaz erdekelt, hogy minel elobb hazajussunk, ezert rahagytam. Docogtunk azuton, Arpi egy szal ploban, mert hogy az eldobott rovidgatya alatt nemvolt semmi, en szenvedtem a kormanyvaltoval, es nem lattam semmit.Gyanitani kezdtem, hogy Arpi nagyapja takarekossagi megfontolasokbolzseblampaizzokat szerelt a tompitott helyere, mert a lampank kb. 20centire vilagitott el. Egyszer csak azt vettem eszre, hogy egy sotetalak mellett huzunk el, akinek vilagitott az egyik keze. Ket valasztasvolt: vagy ET megsem ert haza, es itt telefonal a nagy magyarejszakaban, vagy a kozuti ellenorzes. Feltem, hogy az utobbi. Sikerult arendor utan kb. 30 meterrel megallni. Gondolkoztam, hogyvisszatolassak-e, de mivel akkor vezettem kormanyvaltos autot eloszor,ez nem tunt egyszerunek. Persze probalkoztam szorgalmasan, ugyhogy azodaerkezo szervet hangos valtorecsegtetessel fogadtam. Fiatal rendorvolt, probalt laza lenni: "Nem birunk a loerokkel? Szaguldozunk, mi? Na,lassuk a papirokat." A helyzet az volt, hogy nekem akkor meg nem voltjogsim. Az auton ugye, nem volt muszaki, es mint kiderult, a forgalmitsikerult ott hagyni Arpi nagyapjanal. Probaltam a helyzetet finoman,adagolva vazolni, hogy a forgalmi meg van, csak otthon hagytuk, espersze az en jogsimat is, de Arpie itt van, csak o ivott egy kicsit, esmivel torvenytisztelo fiatalemberek vagyunk, ezert nem akart volan mogeulni. Pechemre Arpi egy kicsit pontatlanul merte fel a helyzetet, esmegszolalt: "FXaszom ma', mer alitottak meg ezek minket?". A rendorravilagitott Arpira, es visszahokolt. Mondjuk nem csodalom, mert Arpiugy nezett ki, mint aki egy kulonosen perverz szado-mazo orgiarol jon,ahol jol megvertek, lehanytak, es elvettek a ruhajat. De a rendorvisszahajolt, es elkezdte behatoan vizsgalni Arpit. Egyszer csak felall,es odakiabal a rendorautohoz: "Gyere csak, Pista, meg van a vonatosgyerek!". Puff, keszen vagyunk. Ezek most keresztullonek minket, eselkaparnak az utszeli arokban. Ekkora pechunk nem lehet. Odaert Pista.(Akkora lelogo harcsabajusza volt, hogy meg ebben a helyzetben ismajdnem elrohogtem magam.) Benez, meglatja Arpit: "Hat, ez az Arpi, azX. Y. unokaja." Hoppa, itt tenyallas van. A rendor ismeri a nagypapat.Lehet, hogy megis megusszuk? Elmeseltettek velem, hogy mi tortent,rohogtek Arpin, de meg nem engedtek el. A fiatalabb mindenkeppen bosszutakart allni az allomason elszenvedett serelmekert. Egy ideigelvitatkoztak a rendorok, hogy mi legyen, aztan a fiatal visszament akocsihoz, es elkezdett vadul radiozni, aztan visszjott: "Na, mehettek.""Teged meg, ocsi, meg ne lassalak meg egyszer jogsi nelkul vezetni,ertve vagyok?" Volt koztunk kb. egy ev korkulonbseg, de valami aztsugta, hogy ezt ne tegyem szova. Rendorok elviharzottak, es mi iselindultunk. Nem akartam elhinni, hogy ennyivel megusztuk. Hat, nemusztuk. Mentunk kb. ket kilometert, amikor megint kek villogo tunt felmogottunk. Azt hittem, ugyanazok a rendorok, de nem. Ezek harman voltak,es mindharman odajottek. "Kiszallni a kocsibol!" (Na, ezek semudvariaskodnak foloslegesen.) Arpi elkezdett nyekeregni, hogy nincsrajta gaya, de nem hatotta meg oket. Kiszalltunk. "Kezeket a kocsira,szeles terpesz." Mit volt tenni, megcsinaltuk. Ekkor elment mellettunkegy turistabusz. Mivel a rendorautonak egett a lampaja, es rankvilagitott, eleg jol latszottunk. El tudom kepzelni, mit gondoltak abuszon levok, amikor lattak Arpit vilagito feher seggel egy rendorautorahajolni. Egy darabig elrohogtek rajtunk a rendorok, aztan elengedtek.Ekkor ertettem meg, hogy a fiatal rendor szolt a tobbieknek, esvaloszinuleg a Balaton osszes rendore rank vadaszik, hogy Arpinrohogjenek. Negyszer allitottak meg. Egy rendor le is fenykepezte,mondvan lesz min rohognie oreg napjaiban. Nagy nehezen hazaertunk, es enmegfogadtam (sokadszor), hogy Arpit kerulni fogom a jovoben, de perszenem tartottam be.Nyar volt, fiatalok voltunk, es ilyenkor sok marhasagot csinal az ember. Arpi persze tobbet, mint a normalisabbja. Ez regebben tortent, meg nem volt meg a Senator, csak egy szakadt Ladara futotta. Abbol is csak olyanra, ami annyira rozsdas volt, hogy nem lehetett tudni, mikor hullik ki alola. Mindig azt vartam, hogy egyszer kiszakad az alja, es ugy fogja hajtani, mint Flintstone a jarganyat. Muszaki persze evek ota nem volt rajta, igy csak a szerencsen mult, hogy mikor bukik le. Persze, ez sem lehetett olyan, mint az atlag, ezert volt itt is optikai tuning ezerrel. Ekkoriban Arpi meg nem rendelkezett jelentos tokevel (vagyona gyakorlatilag a szetesofelben levo Ladabol, 2 farmerbol es nehany polobol allt), ezert nagyreszt lelemennyel kellett potolni a hianyzo anyagiakat. Hat, lelemenyben nem volt hiany. Felkerultek ugye az alap dolgok: rokafarok, muszor kormanyboritas, apropenztarto, halalfejes valtogomb, oras visszapillanto (sajnos csak egy torotthoz tudott hozzajutni, de lenyeg, hogy ora volt benne), "multifunkcios muszer", ami egy homero, iranytu es ora mahagoniutanzat keretbe foglalt kombinacioja volt, es itt ki is merultek nagyjabol az anyagi lehetosegei. Ekkor jottek a segitokesz baratok, akik elso hallasra kicsit furcsallottak Arpi kereseit, de aztan a hecc kedveert megcsinaltak, amit kert. Elso lepes volt a muszerfal. Latta egy ujsagban, hogy egy sportkocsinak polirozott aluminium boritas volt a muszerei korul, es hat persze, hogy neki is kellett. Miutan kiengedtek az ugyeletrol, ahova a sorjas aluminiumlemez altal szetvagott tenyerevel ment kotozesre, uj otlettel alt elo: alufolia lesz a megoldas. Finoman megemlitettem neki, hogy az nem tul strapabiro, meg gyurodik is, de nem hallgatott ram. Egyik haverja szuleinek volt egy Apisz szeru boltjuk, es onnan szereztek vagy harminc tubus Technokol Rapidot, es kiadta az ukazt a haverjainak, hogy mindenki csenje el otthonrol az alufoliat. Mikor eleg sok osszegyult, megkezdodott a ragasztas. En csak a vegere ertem oda, hat, mit mondjak, nem volt egy semmi latvany. Eloszor is total meghulyultek a ragszto gozetol, mert zart garazsban csinaltak. Mikor odaertem, sejtettem, hogy gaz lesz, mert meterekrol olyan szaga volt a garazsnak, mint egy festekgyarnak. Arpi csak ennyit tudott hozzafuzni az esemenyekhez: "hehehe". Meg neha azt is, hogy "atom lett, hehe". Ultek a haverjaval a garazs betonjan, mint ket marhatok a mezon, neztek maguk ele, es vigyorogtak. Megneztem az autot. Nem volt semmi. Lathatolag jobbrol kezdtek a mutatvanyt, mert ott meg olloval voltak vagva a darabok, de gondolom, kozben hatott a ragaszto, es mire a kilometeroraig jutottak, mar annyira zizik voltak, hogy azt is beragasztottak. Be volt ragasztva a kormany, a sebessegvalto, a szellozok, a bal oldali ablak fele, a bal ajtokarpit, egy kicsit mindket ules, es ugy altalaban csopogott minden a ragasztotol. Az elejen meg odafigyeltek ra, es probaltak kisimitani a foliat, de a vegen persze ilyen aprosagokkal nem torodtek, es ettol az auto ugy nezett ki, mintha Badogember vezette volna, aki egy szornyu balesetben szettrancsirozodott. Kivonszoltam oket a levegore, es akkor vettem eszre, hogy a napsutesben csillog fejuk es a ruhajuk, mint Szucs Judit fenykoraban, diszkokiranynokent. Csak rajuk nem uveggyongy volt varrva, hanem sikeresen magukra ragasztottak a levagott, lehullott alufoliadarabokat. Neztek ram kitagult pupillaval, teljesen megzavarodva a fenytol, es szemkapraztatoan csillogtak. Olyanok voltak, mint ket szerencsetlenul jart ufo, akik nem tudjak hol landoltak. Masnap kapartunk. Harmadnap is. A negyedik napon belattuk, hogy a Technokol az erosebb. Arpi kicsit elkeseredett, mert a muszerfal enyhen szolva furan nezett ki, az itt-ott feltepett alufoliaval, ezert gyorsan ujabb csinositas utan kellett nezni. Jott a szarny. Egy igazi szarny, ugye eleg komoly penzekbe kerult volna, ezert maradt a szogvas, ket rudra hegesztve, amikre menet volt vagva. Furtunk ket lukat a csomagtarton, atdugtuk a rudkat, csavar fent, lent, es keszen volt a "szarny". Arpinak baromian tetszett, es megsertodott, amikor a "Na, milyen?" kerdesre en azt mondtam, hogy "Legalabb van egy alkatresz, ami nem rohad". Egy volt a problema, le kellett festeni. Neolux nem jo, mert nem tartos. Mivel fessuk? Arpi azt mondta, hogy olvasta valahol, hogy az aprobb hibakat koromlakkal szoktak javitani, mert az hasonlo az autofestekhez. Probaltam felhivni a figyelmet arra az aprosagra, hogy ez nem aprobb hiba, hanem egy bazi nagy vasdarab, aminek befestesehez jo sok koromlakk kell, de nem erdekelte ("Majd felhigitjuk"), irany a "butik". Akkoriban meg nem nagyon vettek a pasik (mi meg inkabb fiuk) koromlakkot noknek, ugyhogy furcsan neztek, amikor eloadtuk, hogy piros koromlakkot szeretnenk. Mondtam Arpinak, hogy en azt hallottam, hogy a koromlakk maskeppen nez ki felkenve, mint az uvegben, ezert ki kene probalni, mielott megvesszuk. Ezt nem kellett volna mondanom. Amikor az eladono nem nezett oda, Arpi suttyomban kinyitotta az osszes piros es bordo koromlakkot, es minden kormere festett egy-egy pottyot. Kijottunk az uzletbol, es megprobaltuk kitalalni, melyik szin illik az autohoz. Elegge belefeledkeztunk a dologba, mert arra eszmeltunk, hogy egesz szep nezoseregunk lett. Akkor jottem ra, hogy allok egy noi butik elott, nezem ahogy a haverom a kifestett kormeit probalgatja, hogy melyik megy a kocsijahoz, es kozben arrol vitatkozunk, hogy melyik a szebb szin. Arpi ugyesen feltalaltamagat: "Csak a szarnyamra kell." Na, ettol kitort a rohoges.Megvartuk, amig eloszlik a tomeg, visszamentunk, es megvettunk 1, azazegy darab lakkot. Sikerult kunyeralnunk egy lanytol koromlakklemosot, esfelhigitottuk a lakkot. Szep rozsaszin lett. Remeltem, hogy nem festunkvele, de festettunk. A "szarny"-at ettol kezdve egy foltos, rozsaszinszogvas kepezte (a la Barbie mobil).Ja, a lenyeg, amiert az egesz ceco volt: Arpi a fagyis lanyt akartaelkapraztatni a csodajargannyal. A lanynak ugyan egy masik pasi tetszettaz I-es Golfjaval, de Arpi ugy gondolta, hogy egy full extras Ladamegiscsak imponalobb egy fapados Golfnal.Egy dolog volt hatra, a kipufogo. Arpi szerzett egy vascsovet, amiszerinte kituno kipufogo lett volna. En, mikor megfogtam a csovet, esereztem, milyen baromi nehez, gondoltam, hogy baj lesz, de nem szoltam,mert tudtam, ugyis hiaba. Elmentunk valami lakatos haverjahoz, akikirohogott minket, es elkuldott a fenebe. Arpi beduhodott, es "Na, akkormajd en!" felkialtassal eloszedte a forrasztopakajat, hogy majd azzal.Rahagytam. Egy fel kilo onnal raforrasztotta a csovet, es elindultunkbecserkeszni a leanyzot. Az elso otven meter utan lejott a cso, eselkezdett zorogni. A masodik otven meter utan az osregi kipufogo megadtamagat, es leszakadt mindenestul. Sebaj, igy ugyis jobb hangja van,kipufogo be a hatso ulesre, gyerunk tovabb. A fagyizo elott par szazmeterrel megalltunk, es Arpi eloallt a haditervvel. En eloremegyekgyalog, kihivom a lanyt a fagyisbodebol, es szoval tartom, amig Arpi megnem erkezik. Ugy tervezte, hogy odafarol majd a lany ele az autoval, eselviszi egy korre ("Hogy lassa, mi az elet."). Kerdeztem tole, hogy ezta farolas dolgot probalta-e mar. Mondta, hogy nem, de nem nem lehet nagydolog. En biztos, ami biztos alapon kineztem magamnak egyvillanyoszlopot fedezeknek, es elindultam. Odaertem. "Szia, gyere ki egykicsit, legyszi.", "Most nem lehet, sokan vannak." (Hoppa, erre nemszamitottunk.) "De valami nagyon fontosat akarok mondani.", "Mondd elitt, nem mehetek ki." Kozben hallottam, hogy Arpi kozeleg. Ezt egyebkentmindenki hallotta, mert kipufogo nem leven, az autonak olyan hangjavolt, mint egy Zetor traktornak, amikor elakad a szantasban. "De gyereki, mert..." Itt tartottam, amikor baromi nagy fekcsikorgas, egyreccsenes es csorompoles, majd csend. Arpi megjott. Feltem hatranezni,mert azt hittem letarolta a fel utcat, de nem. Csak eppen az auto feligaz arokban volt. Arpi probalt ugy tenni, mint aki direkt igy akarta azegesz mutatvanyt, de nem volt tul meggyozo. Mar csak azert sem, mert azegyik kerek eleg furan allt. Mondhatni kitort. Arpi gyorsan kiugrott azautobol, es jott a fagyisbodehoz. Nem vette eszre a kereket, mert amasik oldalon volt. Erezte, hogy furan all az auto, de gondolta, majdcsak kijon az arokbol (ezt kesobb meselte). Elkezdtek beszelgetni, escsodak csodaja, a lany levette a kotenyet, es elindultak az autohoz.Arpi meglatta a kereket. Sapadta beult. Ult... Meg mindig ult... "Na,megyunk?" - kerdezte a lany. "Ja, csak elobb nezd meg, milyen franko amuszerfal. Klassz, nem?" (Itt kezdtem el rohogni.) Lany szetnez afoszladozo alufolian: "Oooo, aha, klassz. Nem megyunk?" "A, meg nem,majd kesobb. De hallgasd milyen hangja van." Beinditja (harmadszorrasikerul), gazpedal pumpalasa. Lany: "Jezusom, megsuketulok. Inkabbmenjunk, mert mindjart vissza kell mennem." "Menjunk inkabb kesobb, mostcsak dumaljunk." - probalta Arpi elkerulni az elkerulhetetlenneklatszot. "De hulye vagy, ezert hivatal ki, hogy most nem is viszel egykort?!" Arpi ettol bepoccent, es szerencsetlen lanyra zuditotta azelmult napok osszes kudarcat (persze orditva): "Nem megyunk, bmeg, mertkitort az a kib... kerek, es kulonben is, elegem van, hogy meg mindigtiszta lakk a kormom, meg a tokom is ragasztos lett, ez a rohad foliameg nem jon le... " Idaig hallottam, mert itt mar sirtam a rohogestol.Innentol mar nem olyan erdekes a tortenet. Jott egy rendorauto,igazoltatas, kiderult hogy nincs muszaki, szulok felhivasa, bunteteskilatasba helyezese, amit valami ismeros egy uveg piaert elsimitott, aszulok szornyulkodtek, kesobb rohogtek.Az erdekes a dologban, hogy evekkel kesobb Arpi nem mint eletemelypontjat emlegette, ahogy ult felig egy arokba borulva almai nojevel,es nem tudott elindulni, hanem ezt mondta: "Tudjatok, ha akkor 5centivel eltekerem a kormanyt, meg lett volna a buxa."Hat, igen, sok mulik neha ot centin. Gondoljatok erre, mikozban (neha)vadul tekergetitek ide-oda a kormanyt.
Hegedűs Krisztián