Miért rúgtam ki a titkárnőmet?
Két hete volt a 45 születésnapom.
Egyébként sem éreztem magam valami fényesen. Lementem reggelizni. A feleségem
azt sem mondta: Jó reggelt, nemhogy Isten éltessen. A gyerekek sem mondtak
semmit, teljesen hidegen hagytam őket. Úton az irodába már teljesen levert
voltam. Bementem az ajtón és Janet, a titkárnőm felállt és így szólt:
- Isten éltesse sokáig, főnök!
Na, ettől egy kicsit mindjárt jobban lettem. Legalább egyvalaki nem felejtett
el!
Délig dolgoztam. Pontban 12-kor Janet bekopogott az ajtómon és azt mondta:
- Főnök, ma van a születésnapja. Menjünk el ebédelni, csak mi ketten!
Nem a szokásos étterembe mentünk, hanem egy hangulatos kis falusi lokálba, hogy
egy kicsit magunk lehessünk. Ittunk két Martinit és elégedettek voltunk a kiváló
ételekkel. A visszaúton Janet azt mondta:
- Tudja, olyan szép ez a mai nap, és ma van a születésnapja. Ne menjünk vissza
az irodába! Menjünk fel hozzám és igyuk meg ott a délutáni kávét!
Így felmentünk a lakására és kávé helyett megittunk még két Martinit és
kényelmesen elszívtunk egy-egy cigarettát. Egy idő után Janet így szólt:
- Ha Önt nem zavarja, felveszek valami kényelmesebbet. Csak beszaladok a hálóba,
azonnal itt vagyok.
Néhány perc múlva valóban jött is. A kezében egy születésnapi torta volt és őt követték: a feleségem, a gyerekeim és a közelebbi munkatársaink és a Happy Birthday-t énekelték.
És én ott ültem a heverőn, és ....... a zoknimon kívül semmi nem volt rajtam!
Hegedűs Krisztián